IT zsargon

A köznapi nyelvben a memóriát többféleképpen is értelmezzük, ezért is keveredik össze a számítástechnikában kevésbé járatosak fejében, hogy mire is gondolunk amikor arról beszélünk, hogy "Mennyi memória van a gépben?".
Habár memóriaként értelmezhető a merevlemez kapacitása is, de általában az ún. operatív memóriára gondolunk, ha memóriáról beszélünk.
Miben is különbözik ez a két memória? Alapvetően a merevlemez nagy kapacitású, de lassú memória, míg az operatív memória kisebb kapacitású, de gyorsabb.

A programok részei indításukkor a merevlemezről a memóriába kerülnek, ezt hívjuk úgy, hogy "betölt a program". Ezután ha a programnak bármire szüksége van már innen fogja használni. Amikor kilépünk a programból, akkor a memóriából is visszakerülnek a merevlemezre a program részei.

Mivel minden program a memóriába kerül futásakor, és viszonylag kis kapacitású memóriáról van szó, ezért könnyen lehet hogy a memória elfogy. Ezt az operációs rendszer úgy kezeli, hogy az éppen nem használt (de futó) programrészeket kivesz a memóriából és visszatesz a merevlemezre, majd a szükséges másik programot a merevlemezről a memóriába teszi. Ha sok programunk fut egyszerre, akkor ezt sokszor kell elvégezni, sőt lehet hogy folyamatosan. Mivel a merevlemez jóval lassabb az operatív memóriánál, ezért az ilyen helyzet ahhoz vezet, hogy a számítógépünk lelassul. Az ilyen hibákat memóriabővítéssel jól kezelhetjük.

                Néhány memóriamodul

Egy program bezárásakor a memóriából a merevlemezre kerülnek a programrészek, viszont a memóriából sem törlődnek, ottmaradnak. Ezeket a memóriaterületeket az operációs rendszer "érvénytelenként" jelöli, és az esetek többségében üresnek tekinti, így ha egy másik programot indítunk el, akkor az erre az üresnek tekintett helyre töltődik be. Ha sok memóriánk van a gépünkben, akkor könnyen lehet hogy ugyanazt a programot még egyszer elindítva a program részei, ugyan "érvénytelenként", de még a memóriában lesznek.
Vegyünk egy példát: Elindítjuk a böngészőnket. Később megunjuk a böngészést és bezárjuk. Pár perc múlva megint szeretnénk használni és újra megnyitjuk.
Ekkor a következő történik: betölt a böngészőnk a merevlemezről a memóriába, bezáráskor kiíródik a merevlemezre a memóriából, de a memóriában is ott marad. Az újbóli induláskor az operációs rendszer megtalálja a programot a memóriában ezért nem tölti be újból a merevlemezről, csak "érvényesíti" a memóriában. Ez sokkal gyorsabb mintha újra be kéne töltenie. Ez az oka, hogy egy program első indítása jóval lassabb, mint a következő indítások.

Ha a CPU a számítógép agya, akkor az alaplap az idegrendszere. Az ő feladata az adatok továbbítása számítógépen belül az egyes hardverelemek között. Az alaplapon találhatóak azok a bővítő- és csatlakoztatási helyek (fizikai interfészek), amelyekhez a rendszer elemeit illeszthetjük (CPU, merevlemez, memória...).

Egy alaplap, rajta bővítőhelyekkel, ki- és bemeneti interfészekkel

Az alaplapon sok ún. "integrált" eszköz is található. Ez azt jelenti, hogy egy alkatrészt, mondjuk egy processzort, nem kell külön megvásárolnunk a számítógépünkhöz, hanem azt az alaplappal egybeépítve kapjuk meg. Ennek a hátránya, hogy a számítógép teljesítményét drágább növelnünk, hiszen nem csak egy új (nagyobb teljesítményű) processzort kell vennünk, hanem minimum egy új alaplapot is.

(Ejtsd: cépéú)

Central Processing Unit, vagyis központi feldolgozó egység. Általában processzorként hivatkoznak rá. Ez tulajdonképpen a számítógép "agya". Ő irányítja a számítógép többi részének a működését, ő dolgozza fel a többi hardverelemtől kapott információt, és továbbítja azt a megfelelő helyre.
Például: a billentyűnkön leütjük az "x" karaktert. A jel továbbítódik a billentyűzetről a processzorba. A processzor:

1. felismeri, hogy billentyűjelről van szó,
2. értelmezi, hogy melyik karaktert ütöttük le,
3. és továbbítja a monitornak azt a jelet, amely azt jelenti, hogy rajzoljon ki a képernyőre a megfelelő helyre egy "x" betűt.

A processzor legfontosabb jellemzője az órajel, melyet frekvenciaként szoktak megadni megahertz-ben vagy gigahertz-ben. Ez azt mutatja meg, hogy másodpercenként hány elemi műveletet tud a processzor végre hajtani: minden órajel alatt egyet.
Például: egy 2 gigaherztes processzor másodpercenként 2000000000 (2 milliárd) elemi műveletet képes végre hajtani. Egy alap művelet pl egy összeadás 5 elemi műveletből áll a számítógép számára, így egy összeadást ennyi idő alatt tud elvégezni (kb 0,0000000025 mp alatt).

Egy processzor alul- és felülnézetből
 

A személyi számítógépekbe készülő processzorok döntő többségét az Intel és az AMD nevű cégek gyártják.
A 2000-es évek elején kezdtek elterjedni az ún. több-magos processzorok, amelyek belsejében nem egy feldolgozóegység található, hanem legalább kettő. Ez azonban nem jelenti automatikusan a sebesség növekedését. Vegyünk például egy összeadást: 2+2. Ezt a processzor egyik feldolgozó egysége 1 lépésben végrehajta, így nem tudtuk kihasználni a másik mag által biztosított erőforrást. Azonban ha egy összetettebb műveletről van szó, már megmutatkozik a több feldolgozó egység előnye, vegyünk a "1+2+3+4" műveletet. Itt az egyik mag kiszámolhatja az "1+2" eredményét, amíg a másik a "3+4" eredményét, ami eddig időben 1 lépésnek felel meg, hiszen egyszerre végezték a számítást. Ezután valamelyik feldolgozóegység elvégzi a "3+7" műveletet, így 2 lépésnyi idő alatt végeztünk, amíg 1 feldolgozó egységgel ezt 3 lépés lett volna. (Látszik, hogy itt sem kétszeres a gyorsulás, csak másfélszeres).

(Az angol 'software' szó alapján.)

A szoftveren általánosan egy a hardveren futó, illetve azt működtető programot értünk.
Egy számítógép leegyszerűsítve hardver(ek)ből és a rajtuk futó szoftver(ek)ből áll. A szoftver természeténél fogva nem megfogható, ellenben (szemben a hardverrel) tökéletesen másolható.

A világon emberek milliói használják egymástól függetlenül, nap mint nap, ugyanazt a szoftvert, ám ha több felhasználó ugyanazt a hardvert használja, akkor szükségképpen osztozniuk kell annak véges, fizikai erőforrásain. - Wikipedia

Például egy központi merevlemezen (hardver) tároljuk az összes dolgozó dokumentumait. A dokumentum-szerkesztő (szoftver) minden dolgozó számítógépére telepítve van. Így ugyanazt a szoftvert és ugyanazt a hardvert használják, mégis a szoftver esetén egymástől függetlenül tudnak dolgozni, míg a hardver esetén számolniuk kell azzal, hogy a merevlemezen egy korábban szabad adatterületet egy másik kolléga fog elfoglalni.

A szoftver a megfoghatatlansága és másolhatósága miatt a tulajdonjogi viták folytonos kereszttüzében áll. Vegyünk egy példát: a boltban kapható egy DVD (hardver), rajta egy szövegszerkesztő programmal (szoftver). Ha ezt a DVD-t fizetés nélkül elhozom az üzletből, egyértelműen lopást követek el. De mi a helyzet akkor, ha a DVD tartalmát lemásolom a számítógépemre, az eredeti DVD-t pedig sértetlenül a boltban hagyom?

(Az angol 'hardware' szó alapján. Ejtsd: hárdver vagy hardver)

Egy számítógép(rendszer) fizikai (kézzelfogható) részeit nevezzük így. Ilyen részek például a merevlemez, a CPU vagy az alaplap.

A hardver magában nem több, mint néhány deka fém és műanyag. Ahhoz, hogy rendeltetésszerűen használhassuk, szükségünk van a rátelepített szoftverekre is.

(Ejtsd: ájtí)

Information Technology, magyarul legegyszerűbben talán informatikának lehetne fordítani.
Általános esetben IT alá értünk minden számítógépekkel kapcsolatos fogalmat, eszközt, folyamatot, stb. Ha valaki az "IT-ban dolgozik", akkor szinte biztosan számítógépekkel illetve a velük kapcsolatos dolgokkal foglalkozik.

Újabban az IT helyett/mellett bizonyos esetekben az ICT (ejtsd: ájszítí) betűszót használják, ami: Information and Communication Technologies-t rövidít. Lényegében ugyanazt jelenti mint az IT, de jobban hangsúlyozódik benne az informatika telekommunikáció része. Pl a mobil- vagy az internetszolgáltatókra jellemző, hogy ICT-ként azonosítják a tevékenységi körüket.

(Ejtsd: vincseszter)

Magyarul: merevlemez. A számítógép ezen a részén tárolja az adatokat. Azért merev mert kemény fém lemezekből áll, amin a nullákat és egyeseket mágneses elven tárolja. Nagyjából úgy működik, hogy a fémlemezt nagyon apró darabokra osztja és ezeket különbözően mágnesezi. Az egyikfajta mágnesesség  0-t jelent, a másikfajta 1-et. Így bármilyen adatot képes tárolni binárisan: filmeket, zenéket, képeket, egyéb dokumentumokat...

Az első (kereskedelmi forgalomba hozott) merevlemezt 1956-ban adták ki, kb akkora volt mint egy hűtőszekrény, és kb egy mp3-nyi adat fért rá. (Már ha létezett volna akkoriban az mp3-formátum.)
Napjainkban terabájtos nagyságrendnél járnak a kapható merevlemezek, amiknek a kapacitása kb 1.000.000-szorosa az első modellének, és nagyjából pénztárca nagyságúak.

A mai digitális világ 0-kra és 1-kre épül. Ezzel a két számjeggyel bármilyen bonyolult adatot reprezentálhatunk. A mindennapi életben a tizes (decimális) számrendszert használjuk (0-9-es számjegyeket), helyiértékekben pedig a 10 hatványait (1,10,100,1000...). A bináris rendszerben a 2 hatványait (1,2,4,8,16...) használjuk helyiértékként.

Vegyünk egy példát:
Tizes számrendszerbeli 13-t szeretnénk binárisan leírni.
Tulajdonképpen 13-t kell kiadnunk a 2 hatványaiból úgy, hogy egy helyiértéket legfeljebb egyszer használhatunk fel. Nézzük sorba: 16-osra nincs szükségünk, mert az nagyobb mint 13. 8-as kell hiszen azzal nem lépjük át a 13-at. 4-es szintén kell, mivel így 12-nél tartunk, amivel szintén nem létük még át a 13-at. Eddig 8+4=12-nél tartunk. 2-es következik, amit felhasználva 14-et kapnánk, ami sok, tehát nem használjuk. Majd az utolsó az 1-es, amit felhasználva éppen 13-at kapunk. Tehát (mivel a szám elején itt sem írjuk ki a fölösleges 0-ákat): 1*8+1*4+0*2+1*1=13, vagyis a 13 binárisan ábrázolva: 1101.

Ilyen elven bármilyen adatot binárisra kódolhatunk, szükséges absztrakció után. Erre egy egyszerű (nem valós) példa:
Vegyük a szolmizációs rendszer egy oktávját (dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó'). És vegyük a "Boci-boci tarka" kezdetű dalt (dó-mi-dó-mi-szó-szó--dó-mi-dó-mi-szó-szó--dó'-ti-lá-szó-fá-mi--szó-fá-mi-ré-dó-dó).
8 hangunk van, amelyet 3 helyiértéken (biten) tudunk kódolni:
dó=000 (0), ré=001 (1), mi=010 (2), fá=011 (3), szó=100 (4), lá=101 (5), ti=110 (6), dó'=111 (7).
Megvan hogy mit akarunk binárisan kódolni és hogyan akarjuk kódolni. Innen elkészíthetjük a saját fájlformátumú zenefájlunkat (pl: boci.zen), aminek a tartalma:
"000 010 000 010 100 100 000 010 000 010 100 100 111 110 101 100 011 010 100 011 010 001 000 000"
Aki tudja a "kódolási algoritmusunkat", az tudja dekódolni a Boci-boci tarka című dalt. Íme egy zenét ábrázoltunk nullákkal és egyesekkel binárisan.

A bináris (kettes) számrendszer mellett az infomatikában a másik fontos számrendszer a hexadecimális (tizenhatos). Ez a jelölés megkönnyíti a bináris számok ábrázolását. Ahogy a binárisnak 2 számjegyre, úgy a hexadecimálisnak is 16 számjegyre van szüksége a számok ábrázolására. 10 számjegy lévén ehhez felhasznál betűket is a-f-ig: a=10, b=11, c=12, d=13, e=14, f=15.
A könnyítés a rövidítésből adódik. Vegyük például a 200-as számot binárisan ábrázolva: 11001000. A merevlemezt ezt a számot így tárolja, de a szakértőknek sokkal szemléletesebb, ha hexadecimálisan írják: C8 (C=12, 12*16+8*1=200).

Operációs rendszer. (A legelvakultabbak OS-nek (ejtsd: óes) is mondják, de az ilyeneket még az informatikusok is kivetik maguk közül.)

Az operációs rendszer minden számítógép lelke: a főprogramja. Amikor a számítógép bebootol, akkor ezt a programot tölti át a számítógép egyik részéből a másikba (ennek okát lásd később). Az operációs rendszer alakítja át a "felhasználói interakcióinkat" (pl.: egérkattintás, billentyűlenyomás stb.) nullákká és egyesekké, amivel a számítógépünk dolgozik, majd az eredmény 0-1-halmazt is ő alakítja vissza az ember számára értelmezhető adattá (pl.: képernyőn megjelenítés, hanglejátszás stb.)

A legelterjedtebb oprendszerek asztali számítógépekre: Windows, Linux, Unix, Mac OS.
De például a mobiltelefonunknak is van oprendszere, lehet például Symbian vagy a mostanság egyre népszerűbb Android.

(Ejtsd: bútolás.)

Így hívjuk egy számítógép (vagy egyéb digitális eszköz) elindulását. A folyamat onnantól hogy megnyomjuk az "on" gombot odáig tart, hogy használni tudjuk az adott eszközt. Bootol a PC-nk, a laptopunk, a mobiltelefonunk, de még a TV-nk vagy a műholdvevő egységünk is a bekapcsolást követően.

- Te Mágus! Mi tart már ennyi ideig lekérdezni a vonatmenetrendet? Tutira lekéssük az IC-t...
- Várjál csak lassan bootol ez a Windows! Egy perc és megvan!

Sok olyan oldal van ahol egy-egy informatikai kifejezést szépen, tudományosan leírnak, ami egy laikust csak még jobban összezavar, plusz még az ismeretlen szó jelentését sem ismerte meg.

A blog "küldetése", hogy egyszerűen megmagyarázza a szakzsargon jelentését annak is, aki nem tudja mi az a winchester, RAM, CPU és társai. Persze majd ezek is sorra kerülnek.

Jó tanulást és szórakozást a geekek fura világában...:)